Átsegítettem egy idős hölgyet a zebrán. Ahhoz képest, hogy csak egy sávon kellett átmenni (a villamosról szálltunk le), elég hosszú volt. Még a negyedéig sem értünk már piros volt. Dudálás, kocsisor. Az első autó sofőrje röhög rajtam, amikor ránézek kétségbeesett pofival. Gondolotam, megkapom a nénit, de ahhoz még erősödnöm kell egy picit. Közeledik a járda és én, mint az úszók a célnál, amikor előrenyújtják a karjukat, megfogtam a csajszi botját és egy méterről rátettem a járdára! :o)
Na akkor a hős megvolt jöhet a malacka.
Elhatároztam, hogy malacnépszámlálást tartok itthon is és otthon is :).
Elindítom második játékomat: Tippeljetek, mennyi lesz az eredmény (mindenféle dolog, ami malac, nem csak a cserép és plüss számít)!
A nyereményen még gondolkodom. (mostanában úgyis csak ezt csinálom)

Csőtörés három szinttel feljebb. Víz elzárva. Qrvajó! :(

A kényszer nagy úr, kávé kell (na a másik kényszer víz nélkül is gáz,de megoldottam :) ), marad az ásványvíz. Na de ki a franc gondolta, hogy kávéval, cukorral és tejporral keverve a felforrósított bubisvizet ugyanazt a hatást érjük el, mint a kóla és a mentholos cukorka keverésével? És mégis hogyan mossak fel víz nélkül???

Sokat gondolkodtam a hétvégén, sokat, sokat... :o)

Csak ezért nem írtam. Hogy mire jutottam? Majd meglátjuk! :D

De az a péntek este, az nagyon kellett, mint a régi szép időkben! (nem?)
Azok az emberek, csak mi a függöny mögött, Petya még az asztalitánccal is nosztalgikus élményekkel gazdagított. :o)

Minden hangszert kipróbáltunk, amit lehetett!
Naná, hogy zárás után mentünk! :o)

Hát bassz. bementem a cba-ba, ott állt a sorban Szandra. Intettem neki :o)
Mit gondolhat szegény rólam :S
Ennyire még nem csesztem el "randikat", mint nála...
Első alkalmat igazából kihagytam (Corvin tető).
Jött a második lehetőség, ami ugyebár ne legyen erőltetett, ismerjük meg egymást egy buli keretén belül. ok. megvan az időpont meg a helyszín.
Én naív (na meg más akadály is közbe jött), gondoltam, ha vége a koncertnek lenézek, addig minek. Na ná, hogy mire leértem ő már hazament. Ok, elcsesztem.
Iwiw, új lehetőség egy hét múlva.
Smsben boldog névnapot, aztán kérdezés, hogy mikor. Aláírás persze nem volt, ő meg nem tudta, hogy én vagyok. Ok, megint elcsesztem.
Negyedik alkalommal már csak röhögtem, hogy igen veled csesztem el a megismerkedést, a többiek mondták, hogy na itt az alkalom Quimby koncert, csak már én már hangulatban voltam. Csak annyi volt a párbeszéd, hogy megkínált borral, én mge mondtam, hogy sörözök, majd megindultunk koncerközönség közé, csak én előrementem bodysurfing-re :o)
Na azóta nem láttam, és ez mind végigfutott az agyamon, amikor megláttam: és ebből jött ki egy integetés és kész :D

Alig vártam, hogy tegnap hazaérjek. Lemondtam egy találkát is, amit pedig nagyon szerettem volna. Csak a kaja meg a wc lebegett a szemem előtt (nem egyszerre). De sajnos, nem lehetett. Gyuszi kint állt, upc szerelőre várva. De neki el kellett mennie postára, így fel kellett váltanom. Naná, hogy akkor jött a csávesz. Nézi a falat, szétszedi az álmennyezetet, ok, nem az én lakásom. Csüccs a kanapéra. Aztán megjött Gyuszi, mondom én megyek haza. De még nem. Nem lehet beszerelni Gyuszihoz, mert a falban van a vezeték. Gyuszi ebből semmit sem ért (mert süket), kitalálta, hogy kössék be akkor hozzám. Pff. Még jó, hogy rend van nálam :o) Megnéztem a szerződést, kérdezem, nem baj, hogy más a házszám? Nem. Csávó akkor bejött hozzám. Összeszerelte. Hurrá, végre ehetek. De nem. Mondom Manó, nincs net. Na ezután még 1 óra szerelés, anyázás, minden kábel kicserélés, fúrásfaragás, szemét otthagyás. :o( Ott pislogtam a sarokba húzódva, szuggerálva a modem ledjeit: vílágítsatok!
Végre működik.
Korán lefeküdtem. Kipróbálva az új gépezet funkcióit. Elsőre azért örültem, hogy végre van órám :o) Aztán hú mennyi csatorna, majdnem a teljes skála, ami a port.hu-n van (beleértve mindhárom HBO-t). Mi van még? TV újság, csatornaváltásnál, infók, mi mikor lesz. Kedvencek. Az tetszett még, hogy pl nézek egy filmet, nyelvet választhatok, meg feliratot. Sok-sok sportcsatorna, mégtöbb mese :o) A többi funkciót még nem próbáltam.

Olyan szar visszaolvasni, azt a sok ökörséget, amit "becsípve" írok :S

Na, meg is ettem. Hát tényleg kb. fél adag volt. viszont pozitívum, hogy volt benne padlizsán, ami eddig nem volt... De ha belagondolok, hogy ezt kb. 200 Ft-ból én finomabbra megcsinálom :S
De legalább felszívta az alko...

Tegnap, meccsláz volt, na a faszt, tudod kit érdekelnek a kondás dábrácániek (bocs, nagyon utálom őket). De a BL az BL. Furcsa is volt látni kedden a HajdúBét, ráadásul az annyával (gyk: minden nap látom őt, amikor nincs meccs, mert ott lakik, ahol dogozom). El is aludtam a meccsen, a gólokat még láttam (és ezek után persze okoskodtam a munkahelyem által csinált fórumon a meccsről :D ).Egész nap msnen beszélgettem Mátéval, aki benyögött egy poént, hogy debrecenit eszik vacsorára. Na gondoltam, én meg lyoni csirkemellet. Meg is csináltam két személyre, csak egyedül voltam. Nem találtam olyan tányért, amire fel bírtam volna pakolni, és el is mustároztam(a lyonit csak ennyi különbözteti meg a hagymás rostélyostól, azon kívül, hogy marha helyett szárnyast használ) :o(. De olyan szépen be lett pácolva, na meg a köret és a hagyma... nyamm. Mind befaltam. Erre itt ez az este. Most kiugrottam a törökhöz, amit már egyre jobban utálok... Mi az, hogy kínai szedi ki az adagot meg szolgál ki, eddig sokszor elküldtem a picsába.. Na de most, megyek, végre egy török kiszolgáló, mondom zöldséges pulyka, rizzsel elvitelre. Aztán olyan smucigúl szed, hogy fél adagot is megérte volna. Erre jön a kedvenc kínaim, mondja 1450. Mondom: a faszt, 900. Mondja OK, bocsi. Hát elmegy az ilyen a... Csak azért mert sapka volt rajtam?

Utálom a bulvárt és utálom a postcím összes leszármazottját. Bocs Valer, tudom, hogy Te is, de a munka az munka, story-t meg azért utálom mert sanoma, én meg ringier párti vagyok (baszd meg. egyetlen egy példányt sem tartottam meg abból a több százezrből, amikor megjelent az én általam szerkesztett Népszabis oldal, ezt soha nem bírom feldolgozni :o((((( ). A munka az munka, és utálom mindkettőt, mert ő határozza meg az olvasóközönséget. Ezért romlott le az egyetlen olvasható női magazin is, a Nők Lapja (legalább tíz éve törzsolvasója vagyok, a wc-n, de nem azért qrva igényes volt régen, sok jó újságíróval, a Szegő Andrással meg dolgoztam is együtt). Meg amúgy is otthon tudjátok, mennyi újságot olvasok. Na ez már rég nincs így. Megszűnt a tallózó, lejárt az ingyenes Népszabi előfizetés, nem olvasok "Népsportot" (érdekes, tíz éve más a neve, de mindenki így hívja), és amióta görögtüzet sem viszek be a farkam helyén (amúgy is kevés ott a hely :o) ), azóta Gyárfás féle SportPlusszot sem (csak ebben számoltak be az aktuális szurkolói ütközetekről). De van ami még pörög,a  HVG-t olvasom, bár le vagyok maradva pár hónappal (lásd: Moldávia helyzete). És nem beszélve az online médiáról (nincs többesszám, maga többesszám, németesek tudják, mit jelent). Régen vettem még pár magazint, csak a tipója miatt. Szerettem (ismerve engem, mint a hazai könnyűzene mániákusa) vettem a Wan2-t, de amióta nem a José-ék csinálják, azt sem, de az ő tulajdonukban lévő Pep!-et mindenképp', csak a tipo miatt. Nincs még egy ilyen magazin az országban. Meg még egy ilyen fiatalember (mert tényleg az), aki ennyire sokat áldozna a szakmára (amit soha nem fogok a sajátomnak érezni). Na  mindegy, nem tudom, mit akartam. Csak annyit, hogy még egy ilyen kocsma, ahol három (azaz három) utcával később kiabál utánam a tulaj, hogy: "Gáborom, a táskád itt maradt!". Aztán visszamegyek, és (pár órával a foci kitárgyalása után, megbeszéltük, hogy hogy alszom el): Teli fiatal egyetemistákkal: "Gáborom, ne felejtsd el, beállítani a tv-d elalvás előtt!". Na ekkora gázt, és így csajozzak ott...

Mindezt élőben hallotta Krinyó, 16 percen keresztül és csodálkozok, hogy magas a telefonszámlám....

Ja, és amúgy voltam ma a Dózsában, a Jelenben (Grencsóék voltak ott), és csak levezetés volt a leírt. És mindezt Szájmonnal, akit tanítok most az életre (na ez még egy nagy poén, mármint, hogy pont én). Mert ha nincs magabiztosság...

Aztán mégsem haza mentem, találkoztam anyámmal, aki épp az aszonyait vitte börzsönyi vasutazásra. Eljött egy két dolgáért, ami nálam volt. Mondom, üljünk be valahová egy kávéra. Hunniába akartunk, de zárva volt. Így beültünk a legújabb romkocsmába (Fogasház), szerintem szar és drága. Voltam már itt a nyitóbulin Valterral, kb 10 percet bírtunk. Leültem anyámmal, megittunk egy-egy sört (mert azt hitte, itt csak azt lehet inni) :o) Eleve soha nem szokott alkoholt inni, meg is lett a hatása, egy pohár sörtől becsiccsentett. :D

Haza akartam mennii egy fél órával előbb, csak szégyeltem volna magam, ha a többiek előtt megyek el.
Szerencsére sikerült elüldöznöm őket előbb :o)
Pont egy francia rock rádiót hallgattam, amikor beakadt a lemez és folyamatosan egy reklámot ismételt, hiába frissítettem, bekattant. Egy francia szöveg, egy tíz másodperces zenerészlet, újabb szöveg még egy zenerészlet. Kb 100x hallgattuk meg. Próbáltam már kiemelni részleteket: max hangerőn a szöveg első része: "Hítygyenyerászíón...", lehalkít, többiek válaszolnak: "ammaszdesszón" :o) Végén már kevertem operával meg metállal. Siker! Magamra maradtam, hazahúztam. :o)

UI: Reggel óta megint azt az adót hallgatom, erre fél óra normális zenék után megint bekattan, kollégám majd kiesett a székből, amikor meghallotta :D

"Rád nézek, a szemed véreres..."

Ahh, de nem akaródzott felkelni...

Késésben vagyok, akartam szendvicseket csinálni, de nem lesz rá időm. Bár tegnap túlóráztam, kemény 10 perccel tovább bentmaradtam, majd meg őrültem (kolléga ott sajnálkozott, hogy jaj én szegény, miatta idáig kellett maradnom és hogy mennyire köszöni) :o)

Anyám most hívott, hogy óvatosan a szendvicsekkel, mert azt álmodta, hogy elvágtam a kezem, és nem csak a szemem volt véreres. Erre csak annyit nyögtem be, hogy "Csomi" és így már tudta, hogy esély sincs arra, hogy átmásszak boltba. :D

Ajjj, de qrva jó, hogy van nekem ez a Csomi gyerek!
Szeretek vele lenni, lassan már 12. éve, ő a legkitartóbb a régiek közül.
De jó volt ma/tegnap is vele.

Mondjuk így bajba vagyok kivel nézek meccset, mert neki bérlete van az itthoni BL meccsekre. De szerencsére beszerveztem Sanyit, bár a munkatársait mondta le miattam, ami szintén jól esett, és vele más terveket beszéltünk meg :o)

----- ez itt teljesen kihúzva, sokszor én sem értem az átvezető szövegemet :S -----

Apropó tanítás, hétvégén ennek is be kellene indulni, és sajna újabb ittas pillanatomban újabb tanítványt szereztem két hete. És ismerve a többi főiskolást/egyetemistát az utolsó pillanatban a többi is be fog jelentkezni. :o( És van amelyiknél flipcsartot sem tudok alkalmazni, pedig anélkül nem megy (próbáltam már), van ahol egy az egyben kell tanítani, az meg nem megy (ismertek, ha én egyszer bekattanok a táblánál... na de papíron, úgy esélytelen).

A postcímnél maradva. Az egyetlen pozitívum a betegségben, hogy két NFL meccset is meg bírtam nézni, az egyik jobb volt, mint a másik. A chicagos jó volt, viszont a Miami-Indianapolis, na az egy Superbowllal ért fel, a Miami qrva jó passzjátékot folytatott, öröm volt  nézni a játékát, de a vendégek kétszer öt percre (a közel négy órás játékban) bevetették Peyton Manninget, aki hihetetlen volt és megnyerte nekik két olyan irányítással, ahol egy dobásból közel 30 yardot futottak, hogy csak na.... Szóval elszálltam :o)

Mostanában egy csomó fórumban - aminek semmi köze a zenéhez - linkelik be a csík zenekaros most múlik pontosan feldolgozást. Persze megy is a nyáladzás, hogy milyen szép meg stb. De amint szó esik róla, hogy Quimby-é az eredeti vagy fikázásba megy át, vagy kijazaquimbyzésbe. A youtube-on megnézve, 1 200 000 felett van a csíkos :o) és 800 000 felett a kvímbis nézettség. Van vagy 1200 hozzászólás a népzenei feldolgozásnál, persze megint az előbb leírt stílusban. Szép a feldolgozás meg miden, de ekkora mögöttes tartalom keresést, meg mennyirekifejeziamagyarságérzést felesleges kreálni. Eléggé felhúztam magam a Csík Zenekar mögött lévő kultuszon. Létezik az országban nagyon sok népzenei együttes, nincs is ezzel semmi baj, a műfajjal sem. De miért lett a Csík más, mint a többi? Létezik már 20 éve, miért nem dumált eddig erről senki? Kellett hozzá egy Lovasi, aki hagyta feldolgozni három számát, meg írt egy kis szöveget. Szabó Attilát régóta ismeri, a Bandi-n is ő játszott, az összes csendes-ülősön, meg néha a hangos-tombolóson. OK. Lovasi elkezdte keresgélni magát minél több helyen. Igazából már a Bandival kezdődött az egész. Kellettek hozzá a zenekritikusok is, akik soha nem értették meg, hogy egy zenekarnak lehet többfajta időszaka is, és ha ehhez tagcserék is kellettek, még érthetőbb. Minegy lényeg, hogy sokszor eltemették a zenekart. De addig ment, amíg Loviban lévő sok lelkesedése vitte előre. Aztán valahol elszállt, eltűnt az a kis bölcsészkinézetű szemüveges, aki összekötő szövegeivel emelte az amúgy is színvonalas koncerteket. Aztán egyre több mindenhez kezdett érteni. Majd ahelyett, hogy a Kispált próbálta volna felébreszteni, másba ölte az energiáját. A szövegeket új dalokat átvitte a Kiscsillagba és látszott, hogy él a színpadon, mint egy kisgyerek hozta a régi hangulatát, miközben a Kispált hagyta meghalni. Jött a szünet, stb. stb. A Vilmos reklámért jó pénzt kapott megalapította a saját kiadóját, amit jól tett. Jó zenekarok albumait adta ki (Kiscsillag, Péterfy Bori,  Zuboly). De mint ember, egyre beképzeltebb lett. Úúú, nagyon elkanyarodtam a témától. Szóval a Csík. Nem bírom megérteni, mitől lett ennyire népszerű az alter/rock közönség előtt. Oké, szépen elő van adva a feldolgozott Kispál számok, meg a Quimby-s is. De semmi több, mindegyik jobban hangzik az eredetiben, jobban tükröződik az állítólagos mondanivaló is a szerző szájából. Szép és érdekes az újrahangszerelés és kész. De mi viszi rá az embereket, hogy most már elmegyünk Csík koncertre is mert olyan cool, mondjuk a zp-be? És miért nem mennek el hasonló koncertre mondjuk a fonóba, vagy valamelyik táncházba, ismerik a többi népzenei együtest is? Ha már így át vannak itatva mély érzelmekkel, csöpögjenek már ott is!  A kis 15-17 harisnyáspippiket (mappásqrvák by Jazzes) még megértem, hisz ők úgyis sodródnak a divattal, de a többi? Na jó, megint abbahagyom, mert elég fikázós hangulatomban vagyok.
U.I.: A zenekarokról nem akartam rosszat írni, meg a maguk módján szeretem is őket, csak próbálom a helyükön kezelni.

Már megint korán keltem, legalább hétvégén kialudthatnám magam.

Ohjeah! Végre kiélhettem magam, először töröltem egy csomó bejegyzést egy fórumon, ahol moderátor vagyok (igaz, hogy a hozzászóló kérésére). De akkor is erre vártam már egy ideje. :o)

Kipróbáltam az új spar-t. Ahhoz képest, hogy élelmiszerbolt és ott hagytam több ezret, mégsem vettem mást, csak tisztálkodási szereket :o) (miért van az, hogy ilyen üzletekben ugyanaz az áru olcsóbb mint a nagyáruházakban /Auchan, Tesco/ és még azoknál is jóval, amik erre specializálódtak /drogériák/)

Telefonálgattam, hogy hol találkozzunk, ki hogy jön, kinek melyik metró közelebb, ki merre tart, persze senki nem tudott semmit, aztán teljesen máshogy szervezték :o)

Fura egy nap, de jól érzem magam, már csak egy kávé kell...

Erősen elgondolkodtam a mai Transglobalon. De a 4000 az 4000, plusz minimum egy természet (nécsör - tipikus H. poén) az 1600. Túl sok, ebben a hónapban amúgy is megszorítások vannak, túl sok volt a kiadás.

OK, leszart egy madár, előfordul, pottyantott már a fagyimba is.

De hogy telibe a szemembe, na ilyen még nem volt! :(  (Olyan büszkén, fennhordott orral mehettem, mert sem homlok, sem haj nem lett olyan.)

Egyből beugrott egy óvodás emlék: "*e*e*en, *e*e*en, gólyafos a szemeden!" :D

Tök megijedtem, hogy mi lesz most, megvakulok, stb, stb. De semmi bajom. :o)

Ezen a héten picit elhanyagoltam a szélkakast. Három napig nem bírtam kimászni az ágyból, le sem ment a lázam, mondjuk a laptop ott volt az ölemben. De miről is írtam volna? Aludtam, izzadtam, aludtam izzadtam. Folyamatos pizsi és ágyneműcsere félóránként. Furábbnál furább pólók kerültek elő a fundamentástól, az eu-son át a hölgyvilágosig (hogy ezek honnan, ne kérdezzétek ). :o)
Próbáltam elkerülni az érdekes történéseket, legalább addig, amíg beteg vagyok ne keveredjek semmibe. Pedig lehetett volna. Láttam, ahogy egy kis cigány romagyerek elvisz egy tyúkot, ami szerintem a Trombié volt. De akarok én magamnak bajt, megint járjak bíróságra? :D Vagy oltson le a cigány, amikor rajta fekszek az út közepén és várom a rendőrt: "Ne remegjéé máá baszd meg, mert kényelmetlen!" :o) Amúgy is haláomon voltam éppen (na jó, hölgyvilágos pólóban szívtam a cigit lázasan az erkélyen :o) ), amikor a kiscigányt néztem, ahogy a hóna alá csapja a tyúkanyót.

Ha valaki sokat olvas ÁSÉS Brigádot, egy idő után rákattan az agya.

Péntek:
Este Hősökölés, csak három sörözés, hideg kőre, vékony pulcsiban leülés, hülyülés. Nem bemenés, mert énekes csávónak koncert előtt hangja elmenés, ha cigifüst észlelés.

Szombat:
Patkány elásás, fűnyírás, érzés, hogy tegnap rohadtul megfázás, koncert lemondás, pofa égés, mert miattam kétkocsival indulás. Petya sakkozás, királynőgyors levevés, esélykiegyenlítődés, végére leszarás, kikapás. Üvegborozás (torokkímélés).

Vasárnap:
Felkelni nem bírás, magas láz le nem menés. Köhögés, orrfújás. Szenvedés. Egsézs nap kisembírokmászni-zás. Itthonmaradás.

Hétfő:
vasárnap folytatás, dokihoz átmászás.