Ajjj, de qrva jó, hogy van nekem ez a Csomi gyerek!
Szeretek vele lenni, lassan már 12. éve, ő a legkitartóbb a régiek közül.
De jó volt ma/tegnap is vele.

Mondjuk így bajba vagyok kivel nézek meccset, mert neki bérlete van az itthoni BL meccsekre. De szerencsére beszerveztem Sanyit, bár a munkatársait mondta le miattam, ami szintén jól esett, és vele más terveket beszéltünk meg :o)

----- ez itt teljesen kihúzva, sokszor én sem értem az átvezető szövegemet :S -----

Apropó tanítás, hétvégén ennek is be kellene indulni, és sajna újabb ittas pillanatomban újabb tanítványt szereztem két hete. És ismerve a többi főiskolást/egyetemistát az utolsó pillanatban a többi is be fog jelentkezni. :o( És van amelyiknél flipcsartot sem tudok alkalmazni, pedig anélkül nem megy (próbáltam már), van ahol egy az egyben kell tanítani, az meg nem megy (ismertek, ha én egyszer bekattanok a táblánál... na de papíron, úgy esélytelen).

A postcímnél maradva. Az egyetlen pozitívum a betegségben, hogy két NFL meccset is meg bírtam nézni, az egyik jobb volt, mint a másik. A chicagos jó volt, viszont a Miami-Indianapolis, na az egy Superbowllal ért fel, a Miami qrva jó passzjátékot folytatott, öröm volt  nézni a játékát, de a vendégek kétszer öt percre (a közel négy órás játékban) bevetették Peyton Manninget, aki hihetetlen volt és megnyerte nekik két olyan irányítással, ahol egy dobásból közel 30 yardot futottak, hogy csak na.... Szóval elszálltam :o)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.