Igen, ezt akartam elérni, ez volt a célom. De valahol szar érzés, hogy önző módon kell gondolkodnom, hogy elérjek valamit. Szar, hogy ehhez ez kellett, ez, hogy így két embernek fájdalmat okozzak.

A másik dolog. Egy hét alatt sikerült két "ellenséget" szereznem és félve fordulni az utcasarkon.
OK. Megértem a srácot, hogy első dühében az jut eszébe, hogy vegyem fel a nyúlcipőt, mert jól meg leszek... Bár valahol gyerekes ez a gondolkodás. Igazából nem vagyok betojva, tudom, hogy meg is érdemelném, hogy jól megverjenek. Az zavar, hogy hogy a picsába tudta meg a nevem, ki lehet az a közös ismerős, aki leadta a drótot?

Annyira nem fog az agyam, kiürültem, elkeseredtem...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.