Múlt héten beszéltem egy régi ismerősömmel, elvileg a héten találkozunk (Koczka).

Beteg volt, arcüreggyulladás. Orvos mondta neki, hogy orrplasztika, oep fizeti. Megbeszéltük, hogy következő nyáron együtt megcsináltatjuk. Addig is egy újabb játék: Milyen orrom legyen? :D

"A nagy orrot már a rómaiak nagyra becsülték: azt hitték, hogy csak okos embereknek lehet nagy orruk, és akkor, ha valakinek kis orra volt, annak az észbeli tehetségére nem sokat adtak, és azt mondták: nincs is orra, vagyis azt, hogy ostoba (nullum nasum habere). Mások az orralakulásból a jellemre következtettek. Így a hegyes orrot pikáns, csipkedő jelleműnek szokták tartani, hegyes állal pedig a fösvénység jelének. A tompa orrot a durvaság, a fitos orrot, különösen vastag ajkakkal, az érzékiség jelképének, a vékony orrot a könnyelműség, a hajlott orrot a szellemesség jelképeinek mondják. A görög orr alatt azt értjük, amelynél az egyenes homlok az orrgyöknél megtöretlenül megy át az orr hátába. Ilyen orrok a görög antik szobrokon láthatók."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.