Egész hetet "végigbuliztam", alig aludtam. Tegnap már kilenckor úgy horkoltam, mint a... Na ezt mostanában csak Bandi tudja (igaz pont az ő telefonhívása után aludtam el). Reggel meg természetesen csak fél 8-ra tudtam felkelni. Így kell megutálni az Amélie-t és a Quimbyt. Próbáltam már, hogy leviszem a telefont és majd ha le kell másznom, akkor nem fogok visszamászni, akkor meg hagytam rá (mást akartam, de már jófiú vagyok) csörögjön csak. Kialudtam magam, mégis kómásabb voltam, mint amikor nem aludtam. Álltam a fürdőszoba közepén meztelenül és gondolkodom, hogy mit is akartam (na vajon mit). Ok, késésben vagyok, mit csináljak, elszívok még egy cigit, ok még mindig késésben vagyok, mit csináljak, elkezdtem passziánszozni (normális?).
Végül bejöttem. Jött szembe egy csaj három gyerekkel és mosolyog rám. Nekem álmos fej, káosz haj, természetesen a sapkám otthon hagytam. És mint a sportszelet reklámba, gurultak a golyók a flipperen. Végül kijött a számon: Laura, jaj nem, az hogy "Szia!". Vagyis rájöttem, hogy még a nsz-ról ismerem, egy mondat ugrott be: "Szia! Elkérhetem az újságírás története jegyzetedet, mert te olyan szépen írsz! (bloaa)". Odaadtam, azóta sem láttam őt, ezek szerint elment szülni, én meg az órák alatt egy kivált társasággal külön helyszínen beszélgettem az újságírás történetéről (Libella már délután kettőkor árult sört). Úhh de jó kis társaság volt. De rég nem beszéltem velük. Na ma délben felkeresem az egyiket, remélem tényleg. Átugrok egy kávéra hozzá, majd megírom sikerült-e.
Mazsolát nem hagytam ki reggel sem, de nem ébrettem fel a kávétól, csak a ruhám itta meg.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.