Az előbbi posztból kiderül, hogy otthon kúrálom magam munka után. Pedig megfogadtam, hogy a héten keveset leszek otthon és többet szórakozok/kikapcsolódok, egyszóval találkozok sok-sok emberrel. :)
Ez most nem jött össze, és látom már, hogy társaságra vágyom. Ugyanis beszélek az állatokhoz. Most semmi sünipáááár, vagy bagoly, új barátaim vannak. Tegnap végig sétált mellettem egy mókus (Marcinak hívtam). Egyáltalán nem félt tőlem, és sokszor rámnézett, bevárt, stb...
Reggel iszom a kávécigemet. És mit látok. Két szöcske néz rám. Végig dumáltam hozzájuk. Lehet már hülyének néznek. Egy óra múlva, ahogy megjöttem a boltból (reggelit vettem), még mindig ugyanott állnak. Kérdeztem tőlük, hogy mit esznek a belvárosi szöcsik? Nem válaszoltak, csak bámultak rám. Na mondom, itt valami sántít. Odamegyek az egyikhez, megpöckölöm, oldalára borul és ugyanolyan meredten állnak a lábai. Megnézem a másikat is, ugyanez. Remélem ez nem az én társaságomnak szól. :(

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.