Érdekes, hogy sokszor sétáltam már a városligetben, de ritkán találkoztam olyan szimpla járókelővel, mint én, aki csak azért halad át rajta, mert úgy közelebb a cél. Irigykedve néztem a körülöttem sportolókat. Keresnem kell nekem is egy sportot. Mindenki magában sportolt, amit szintén nem értek. Én nem tudnék csak úgy kimenni a fűre és magamban hadonászni, vagy dobálni egy labdát. Egy helyen találkoztam csak páros sporttal: két srác fakardokkal csapkodta egymást, volt különböző mértetű kardokból álló felszerelésük és olyan méhecskeszemű álarcuk is. Hosszasan elemeztem őket, testalkatukat és ruházatukat. Megállapítottam, hogy 90%, hogy műszakisok. Ezt most nem részletezném, hogy miért, de látszott rajtuk. Érdekes, hogy általában megállapítható az ember kinézetéről, viselkedéséről, hogy mit tanul / milyen érdeklődésű. Volt is egy ilyen blog valahol, az tök jó volt. Egyébként semmi bajom a műszakisokkal, én is az voltam, de általában jellemző rájuk az ... (na jó tényleg nem részletezem). Mondjuk én sem nézhettem ki jól mellettük céges pólóba, mondjuk mostanában egyre több embert látok az utcán is ilyenekben. Szerintem tényleg qrva jól néznek ki ezek, persze nem azért mert a tervezésben is részt veszek (na jó igazából nem én tervezem, csak beleszólok a tervezésbe meg én adom meg a színeket a pantone skáláról, sőt mostanában a főnök többször kérte ki a véleményem, mert szerinte jó meglátásaim vannak, és szerény is vagyok). Ilyen kuszán gondolkodtam séta közben is. Plussz láttam egy hullát is, asszem hajléktalan volt. Csak messziről néztem, mert a rendőrök körbezárták a környéket (elképzeltem hogy cikázhattak a fák között a kocsikkal, amíg megtalálták a helyszínt). Tényleg azt hallottam a héten, hogy Japánban nincsenek címek. Erről kimittud?
Bocs, de ma nem fog az agyam, túl sokat aludtam, így csak ilyen érthetetlen gondolatmenetű írásaim lesznek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Japán utcanavekkel kapcsolatban a sikerült fáradtságos módon összegyűjtenem egy-két infót egy alig ismert google vagy mi segítségével.
Bármennyre is hihetetlen volt számomra, a hír igaz! Az a vízszintes-K2 méretekkel rendelkező hölgy tudhat valamit. :)
Idézem 1:
"Japánban ugyanis nincsenek sem utcanevek, sem házszámok, így aztán egy sarkon állva nem egyszerű eldönteni, hogy jobbra vagy balra induljon az idegen...ami azért segít, hogy az épületeknek nevet adnak, így azért nem lehetetlen hazataláni, csak kellő rezignáltság kell hozzá, hogy fél óránként beazonosítsd magad 1-1 helyen."
Idézem 2:
"Azt már tudjuk, hogy a japán írásrendszer mennyire nem hatékony. De ma azt is megtudhattam - ismét - hogy az utcák és házak jelölése is hatékonytalan. Hogy finoman fogalmazzak. Új címem 4-13-1 matsushima, edogawa-ku. A paraszt magyarja azt hiszi erre, hogy ez elég is, van benne épp elég szám (koordinátarendszer egyébként) és csak a polgármesteriben derül ki, mennyire naív. Történetesen 4-13-1 három darab is van, csak az épület neve különbözteti meg őket. Ezt persze én nem tudtam, úgyhogy telefonos segítséget kértünk. Bleh, eltévedni nehéz japánban, de megtalákni a keresett épületet annál nehezebb."
Utolsó kommentek